A magány újra mellém ül Cigifüst száll az erkélyről A végén úgyis csak egy sóhaj marad

Háá A szívem megszokásból ver Felém nem hajolhatsz már A végén emlék lesz majd belőled is

Csak a két nagy szembogár Vadul széttolt bútorok Lemezjátszó a szív A lány egy lemezt rádobott Vadul szétlőtt tűzfalak Párpercet még maradnak És a porba dőlnek Aztán.. Száraz könnyek Egy fél mosolyKicsit késett mégis átért Kicsit fázik, nem komoly Vadul nyüzsgő hangyaboly

Pár percet még szaladgálnak És elfelejtjük az egészet Aztán újra mellém ül

 Van amikor fordul a kocka és elvesztesz mindent tudom baby hogy vége de eskűszöm hogy nemis bánom csak az a bahj hogy a hívásodat mindig várom ,hiába mondom hogy nemérdedkel hiába mondom  sohasem senkisem de az arcod  mindig ott a fejemben hányszor mondtam nem mehet így tovább de a szívem vmiért mindig oda vágy oda húz hozzád , ez a sok veszekedés nem véletlen bárcsak határozott lehetnék az életben hogy megmondjam soha többet nemlesz mégegyszer csak te leszel megén leszek egy kűlön életben egy  akármilyen nehéz most bébe a sziwem most félre wan téve ..minden nap kell egy perc hogy lássam ,soha nem láthatom őt mással  mindig ezt teszem megszeretem aztán elvesztem minden nap kell egy perc hogy lássam . mikor mindennek vége lett a világ színtelenné vált ugy ézem magam mint egy kisgyerek mint akit elhagyott a világ tudom nem vagyok gyenge de most gyengébb vagyok mint bármikor szivemben örökre várni fogok élve megöl a méreg  és látom hogy másokkal van mikor látom hogy másokkal van a szívem szétrobban én nem tehetek semmit csak miatta tartok ki sziwembe nézve rájövök hogy megtenék bármit

Körülnéztem a szívemben,mi az, ami megmaradt, s mit vesztettem.Bele kell vágjak, fel kell, hogy álljak. A földtől egyből az égig szálljak.nem bánthat már semmi sem.. Mindig hittem, lesz egy nap mikor érdemes lesz elmondanom,
lelkem mélyén miről álmodom.Félve álltam.Tudtam nincs más esélyem, jobb, ha vállalom.Kizártam a világot és elkezdtem, milyen lesz a folytatás nem sejtettem.Fájdalmak között vártam a legvégét.

Ha kivácsi vagy á magányos vagyok ma éjjel. Bele vesztem ebbe a pillanatba,
az idő csak telik tovább, És ha lehetne egy kívánságom, az lenne,hogy bárcsak itt lennél mellettem. Ó,ne...hiányzol ó,ne...kellesz nekem és jobban szeretlek,
mint ezelőtt. És miután ma nem láttam az arcod, nem változott semmi.
Nem foglalhatja el a helyed senki. Minden nap egyre nehezebb.

 és bocs,így alakult, de hazatérek, haza fogok jönni, és ha rákérdezel:akkor maradni fogok, maradni fogok Nos,megpróbálok nélküled élni, de mégis könnyek hullnak a szememből. Egyedül vagyok,s üresnek érzem magam. Istenem,széthasadtam belül. Felnézek a csillagokra, reménykedve,hogy te is ugyanezt teszed. És valahogy közelebb érezlek, s hallom,amit mondasz
Soha nem akarlak elveszíteni.És ha kell,téged foglak választani.Maradj.
Kérlek maradj mindig. Te vagy az egyetlen,akire várok,mert a szívem megállna nélküled.

Néha csak úgy megfognám az érzelmeim, és kivágnám a picsába.Mert mit bánkódom ebben a krónikus szertetet hiányban..:/

Nem értesz semmit, már nem kell lelki társ. Itt a mesénk
félbeszakadt, de te semmit se vársz.

"Fáj az igazság,de még jobban fáj,ha az igazat tagadják"

"Néha éppen elég az ha tudom: A plüss macim soha nem hagy el"

..mire vágyom igazán most, csakis azt... akarom! "

"A szívnek vannak érvei, melyekkel az ész nem tud mit kezdeni."

*Semmit nem kértem, valamit mégis vártam. Azt hittem tudod mi is az én vágyam. Vágytam rád. Mondani nem mertem. Így elveszítettem, kit igazán szerettem

Nem születtem elég középső ujjal, hogy meg tudjam mutatni, mennyire utállak.

Kérlek, ne zavarj meg, miközben levegőnek nézlek!

Van, aki mindig, van, aki egyszer,
Van, aki gyűlöl, van, akinek tetszel,
Van, aki ellened, van, aki érted,
Úgy kapod, ahogy kérted

Eljön egy idő mindenki életében, mikor úgy tűnik, a szeretet elmegy,
mikor semmi nem akar jóra fordulni, jön, jön egy idő, mikor nem találod a
helyed, minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tűnik, az arcodba csapódik.
Ekkor kell valaki, akibe kapaszkodhatsz, mikor elhagy minden hited.*

hiába vannak álmok, ha mindenütt csak árok, de én átugrom mindet,sőt felettük szállok.

Nem értem, *******, állok a padkán, hogy lehet az a vonzó ki a legnagyobb patkány

Van egy pillanat, mindig van egy pillanat, amikor engedhetsz vagy ellenállhatsz.

Szívügyekben a büszkeség mit sem ér.

Bolond voltam, mert azt hittem engem választasz, de tévedtem. Átvertél. Csak azt nem értem ha nem kellek miért nem hagysz már végre békén?..

~ Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni mikor a személy, akivel törődünk, elhagy.. de az az igazság hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert aki soha nem mondott volna le róla..

Az életben lesznek olyan dolgok, amik miatt nehéz lesz mosolyognod.. de bármi is jön, az összes fájdalom ellenére, meg kell őrizned a humorérzéked

"Csókra" rímel az "élvezet", így lesz verssé az életed.

Sosem kaptam választ, mert rosszul tettem föl a kérdést."

"A különbség szex és szerelem között az, hogy a szex oldja a feszültséget, míg a szerelem okozza...."

A csoki finom, a fagyi ízletes, de a szex nem hizlal!


A szex játszma, fegyver, élvezet, játék, megszállottság, megvilágosodás, veszteség, remény.'

~ Rájött, olyan neki ez a férfi, mint a kábítószer. Nem tesz jót, de mégis képtelen lemondani róla..

..bízok magamban tudom képes vagyok rá, bízok magamban eltűnik majd minden határ..

Attól féltem, hogy ha túl közel engedem magam ozzá,h akkor még közelebb akarnék lenni…

Sose vezettem naplót.. félek visszaolvasni..

Muszáj megoldást találni? Nem élvezhetnénk egy kicsit a problémát?

Nem hagyom, hogy utálj, és nem hagyom, hogy szeress. Nem kell a segítség, és nem kell a bizalom, Én sem adok neked, így nem kell visszakapnom. Nézz át rajtam csak, akár egy üvegen, Ha te jössz hozzám, majd átadom a szerepem. Nem kell a fájdalom, nem kell a szánalom. Nem kell, hogy rám nézz és ne érezd a bánatom, Van aki hallgat és felnéz rám nemesen, Van aki mellém ül, hogy őszintén szeressen. Vannak a spanok, és vannak kikre szarok, Van a családom, hol egyenrangú vagyok. Neked csak Senki vagyok, a nevem ennyi, Nem akarok megfelelni, másoknak díszelegni. Van életem, sok tervem, van célom, Te csak szarj rám, én bevégzem a sorsom.

Láttam,hallottam,éreztem és felfogtam...Ott álltunk s kettőnk közül csak te álltál nyugodtan...Annyit éreztem, hogy a szívem a torkomban dobban....Ekkor már tudtam, csak a játékod voltam...(U)

Engem megedzett a sors, nyugodtan haraphatsz belőlem."

' foszlık α vάgy, αz öröm, de αmı volt: köszöиöm. '

' Válságos a helyzetem! Tudom , hogy boldog vagyok, csak épp nem érzem! '

Legközelebb majd mégközelebb, igen, és akkor majd, talán...

Mindennap azt hazudod hogy szeretsz. Én pedig midnennap elhiszem :/

Nem kell az, hogy mindennap velem legyél csak az, hogy EGYSZER szeress úgy mint ÉN

~ elérhető minden álom, ne add fel semmi áron

~ Tudod bébi, én szeretlek, de néha unom már, hogy hülyítesz ...

a semmi és a fájdalom közül én a semmit választottam !

a semmi és a fájdalom közül én a semmit választottam !

Elbizonytalanodtam. Csak néztem a képed.. de nem jutottam igazából
semmire. Mert ezzel megint csak ugyanaz a baj, mint általában... mire
rájössz, hogy volt egy bolond kislány, aki bolondult érted, addigra
feladom a reményt és lemondok rólad!

de ha rákérdezne, én még mindig szó nélkül igent mondanék..

"Ha kedvelsz, mondjad! Ha hiányzom, éreztesd! Ha szeretsz, bizonyítsd!" (*)

"Hányszor mondtad már magadnak, hogy nem érdekel, nem foglalkozok vele. És most kit csapsz be?! Már annak a hiányába is belehalsz, ha nem gondolhatsz rá..."

http://www.youtube.com/watch?v=r4p1Vgs2Mso

Ha már a hallgatásom sem érted, akkor beszélnem sem érdemes...

Visszanézve a múltba, az agyam leblokkolt,majd mosolyogtam... Őrült vagyok? Még mindig hiányzol...

Egy éjjel, nem túl rég, beléd szerettem... túl erősen ahhoz,hogy valaha is elengedjelek.

Nem félek a pókoktól, se a bogaraktól, nincs tériszonyom és a szűk helyektől sem tartok, de mikor a szemeidbe nézek, félek, hogy egyszer elveszítelek

Néha az egyetlen dolog az életemben, amiben biztos vagyok, a szerelem, amit veled osztok meg.

Elzártam a fájdalmat, elvetettem a félelmeim, csak a nevetésem láthatod már a titkolt könnyeim helyett.

Az érzések, amik a szívemben voltak, már eltűntek, és hosszú idő után először, igazán nem érdekel az egész.

Nem azért megyek el, mert megcsaltál. Azért megyek, mert most elmehetek...

És ne feledd el, ez a lány is én vagyok, aki itt áll egy fiú előtt és arra kéri, hogy szeresse.

két kezemben van az életem,és tényleg én sem értem,
hogy mit hoz ki belőlem,megszegem,mert megígértem!
Megint remegek,pont ettől féltem,dermedek egy pontra kinn,
a járdán az út szélén fagyok a gondolataimba...

Ha mondani akarsz valamit, akkor mondd egyenesen, mert a ködösítés egyike azon dolgoknak, amiket utálok.

* ha nem fognám fel tréfásan az életet, most sírnék.

* ˝ az a fajta bátorság számít egyedül, amely továbbvisz egyik pillanatból a másikba. ˝

* "A zseni átlát a káoszon, ezért nem rakok rendet." :)

* ˝sosem hittem volna, hogy egyszer rátalálok arra, akit lelki társamnak
nevezhetek. de megtaláltalak. olyan ez, mint amikor az ember rájön, hogy
mégis léteznek csodák és az álmok mégis valóra válnak. ˝

* Néha azért zuhanunk a szakadékba hogy megtanuljunk kimászni belőle.

* Ha elúszott a hajó, csak a bolond úszik utána. Én világéletemben bolond voltam..

 Sokat hibáztam életemben. Hagytam, hogy az emberek kihasználjanak, és elfogadtam a megérdemeltnél sokkal rosszabb dolgokat. Ám tanultam a rossz választásaimból, és annak ellenére, hogy van pár dolog, amit sosem kaphatok már vissza, és vannak emberek, akik már soha nem fognak bocsánatot kérni, legközelebb már okosabb leszek, és nem horgonyozok le olyan dolog mellett, ami kevesebb, mint amit megérdemlek..

Én lábra álltam, és meg sem álltam, de te el sem indultál.
S már hiába nézek a szemedbe, ha csak mindig a rossz jut az eszembe.

Hiszed vagy sem, de ezt mind el akartam mondani Hiszed vagy sem, de néha el akartam rontani Hiszed vagy sem, de lehet gyűlölve szeretni Végül így Megkésve mondom el Ez a pár sor neked szól Tűnhet úgy Túl könnyedén tartalak

Elzárva magamtól Válasz nélkül Indokok nélkül csalódott leszel, de itt van mégis  Egy gondolat Hogy mennyit ér

A múlt a távolból Döntsd el önmagad Múló szép emlék Kezemben tartom még Hiszed vagy sem  Nem adnám semmiért

Az marad meg ami szép volt örök emlékek A büszkeséget hagyd ha érzelmeid lennének Még időt kérek feléd lopózom
Mosolyognék mint az iskolai fotókon Te én meg mi az egész úgy ahogy Az életed nem azért kaptad hogy búslakodj