Ha már a hallgatásom sem érted, akkor beszélnem sem érdemes...
Visszanézve a múltba, az agyam leblokkolt,majd mosolyogtam... Őrült vagyok? Még mindig hiányzol...
Egy éjjel, nem túl rég, beléd szerettem... túl erősen ahhoz,hogy valaha is elengedjelek.
Nem félek a pókoktól, se a bogaraktól, nincs tériszonyom és a szűk helyektől sem tartok, de mikor a szemeidbe nézek, félek, hogy egyszer elveszítelek

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése