játssz az agyad,tegyed csak magad és hogy oda vagy értem,azt továbbra is tagadd

"Kirakatról ítélsz, mi van bent, nem oszt, nem szoroz,
A szemüveges okos, aki tetovált az gonosz,
Aki dzsózik az drogos, aki csóró az naplopó,
Akit nem kapsz meg, az lotyó, aki kopó, az faszszopó."

egyszer teszem amit akarok,egyszer teszem amit kell.egyszer leszarom mer' ez szabadít fel!

Egy szerelem úgy kezdödik hogy:én is téged!
és úgy végzödik:te is az enyémet!

az élethez nem jár havi ingyen bérlet jegy, De az élményeket legalább ingyen élem meg"

Kettős úton halad az emberi élet:
Egyik a gyakorlat, másik az elmélet.

Belémzúgtál én vagyok neked a nagy ő ez a duma manapság fullra menő

Felénk egy este sohasem lesz lightos 
mi leszarjuk h a cigi,pia mennyire káros
számos esténk furán ért véget 
de reggel offnak érezzük az egész évet

fontos a barátság akár a szerelem,
de ezt a két szót inkább kurva gyorsan feledem.

Beszélgessünk kicsit most a hitelesség témáról, Még mielőtt azt hiszed, hogy veszem én ezt félvállról. Minden szavamért garanciát vállalok, Nem értem, hogy miért kell neked a keményet játszanod

Igen a helyzetem ennyire szar,egy akadályt eltaposok, azt jön egy másik fal."

Másoknak életét nem veszem alapul
én vagyok a főszereplő, ahogy sorsom alakul.

Igen voltam szerelmes én is, Szép dolog bazzmeg de beszoptam mégis.

Szinte mindenki tompa, úgy néz ki, mint ahogy benéz.Az elme tisztaságát megőrizni nehéz

"mikor kimegyek az utcára, már nem vágom, hogy ez mi
a stresszbe fogok megdögleni, van még hátra pár évem
remélem, hogy a síromnál majd azt mondjátok, kár értem"

"nézz rám! én a végünket már érzem, minden ember fájdalmát kibaszottulk átérzem"

"itt már mindenki bűnös, nincs olyan, hogy ártatlan
de ha dönteni kell bazmeg, mindenki pártatlan"

Vannak gyávák,akik álmokat kergetnek
Amiket valóra váltani nem mernek..

Ha felteszed a sz*rt a polcra, egyből lekvárnak képzeli magát.

Egy kapcsolat két emberről szól, de néhány r*banc nem tud számolni!

Két féle pasi van : az ex és a next.

Bárcsak elég bátor lennék ahhoz, hogy elsétáljak és elfelejtsek mindent, ami a miénk volt, de nem merek elmenni, mert tudom, hogy nem jönnél utánam, és ez fájna a legjobban.

Ha Én lennék a szerelmed, Rám mondanád, hogy: Ez Ő. Csak el kéne hinned és úgy kellenék Neked mint a levegő..

Érezted már valaha a vágyat, hogy abbahagyj mindent, és ne csinálj mást, csak sikíts és sikíts és sikíts?

Helló mindenki! Engem senki nem vár, de jobb is így talán. Helló mindenki! Én még megmaradtam, magam összeraktam, fáj.

Vannak dolgok, amiket nem kaphatsz vissza, függetlenül attól, mennyire küzdesz értük...

Húz a szívben valami, ami egyszerre rohadt és szép.

Pedig sokan mondogatták: Válassz bárkit csak Őt ne!

- A boldogság relatív - mondtam.
- És csak utólag ismerhető fel. Sose tudjuk, hogy boldogok vagyunk, csak azt, hogy boldogok voltunk.

Flegmaa wagyok igen, az én stílusom ilyen.! És a tiéd milyen..? Jhaa bocccs kincsem vágom neked ilyen nincsen.. ;)) ~

" Nem te hiányzol... csak az, akit láttam benned.. és az érzés, amit magamnak hazudtam..."

Néha nincsenek szavak, vagy okos idézetek arra, hogy az ember pontosan leírja, mi történt aznap. Van úgy, hogy egy nap egyszerűen csak véget ér.

Elmondanám, de nem merem, hogy az egy könnycsepp az ingemen

Végül rájöttem. Hiába nem váltom meg a világot, de a romok tetején, valamit akkor is csinálok.

Ha közelebb van: élesebben látni, hogy elérhetetlen.

Ha azon kapod magad hogy mindenhonnan szerelmes számok szólnak és mindennap megnézel egy romantikus filmet és ha a csoki papíroktól már nem látsz ki az ablakon akkor tulajdonképpen egy érzelmi csődtömeg vagy...

Tudom hogy a szeretet és a szerelem teljesen elvakít, de a csalódás és az árulás meg minden színt elfakít.

Nem érdekel, mit gondolsz, most a fájdalom vakít el, mert utálom, ha valaki játszik a szívemmel.

Tényleg kell valaki. Szükségem van valakire. Ha együtt vagyunk, jobban érzem magam. Boldogabb vagyok, és kevésbé magányos.

Megálmodhatunk bármit, a végén mégis magányosan ébredünk.

Néha úgy elegem van a világból, néha úgy eltűnnék pár évre, Néha úgy érzem a tehetetlenség kényszerít térdre.

Búcsú nélkül mentem el, a szemeimben könnyekkel, és te át sem öleltél engem...

Túlságosan mélyen vesztem el Benned ahhoz, hogy most bármit is tudjak tenni ellened...

Senki sem tudja az igazi nevem, senki sem érezheti, ha szeretem.

Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen, kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben folyton csak érez, s a tiéddel dobban, s kivérzik lassan, itt, ebben a dalban...

Ne csalj! Ne hazudj Ne lopj! Én ezeket a szabályokat megszegtem. Csaltam: mosolyt az arcodra, loptam tőled egy csókot és hazudtam, hogy nem szeretlek.

Tudod, hogy én mit akarok? Hogy csak egyszer elég legyek neked. Csak... egyetlen egyszer!

Nevetséges, amit most elárulok magának: én már annyira egyedül vagyok, hogy elbőgném magam a boldogságtól, ha valaki akarná, hogy vigyázzak rá. Valaki...

Lehetséges egyszerre igent és nemet mondani valamire? Úgy vágyni valamire, hogy közben rettegek tőle?

Nevetek és sírok, elbukok és felállok, elveszítek és találok, adok és elfogadok, változok, közben magam maradok, élek, de néha meghalok..

- Az ellentétek vonzzák egymást.
- Az a mágnes. Mi emberek vagyunk.

Valahol a kilencvenkilencedik és a századik hazugság sarkán veszítettél el...

A szerelem a szívek fogócskája. Neked kellett volna futnod utánam, de te persze már az elején elrohantál..

Úgy érzem magam, mint egy repülőtéri futószalagon veszteglő bőrönd, amelyik arra vár, hogy elvigyék. Vegyél már fel, jó? Vigyél már el.

Magam után hagyok egy aprócska kis levelet, bocsánat, Drágám, de már szerettelek eleget...

Új napra ébredsz, neked minden olyan szép, ellopnának tőlem a felhők, ha az árnyékod lennék.

Amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből...

".. Lakkos gatya, szűk kis póló, zselés haj, ez most a sikk... Azt hiszik, hogy nagymenők, de szerintem csak kis b*zik! "

gyere el velem, ha bírod a túrát
mert itt az alkalom szüli a kurvát

hittem benned, de te más lettél, itt vagy néha, most meg elmennél..

A szavak hitegetnek, a szavak bántanak, minél édesebbek annál többet ártanak...

Köztünk olyan a harc, mint a filmeken, aztán nevetünk mindig a könnyeken.

Nekem ecsetelheted bazdmeg, hogy te mennyivel jobb vagy, Majd szólok, ha fejemben a süket duma nyomot hagy.

Miért kell, hogy fájjon minden mondatod? Szó nélkül csendben könnyebb lesz, ha rám hagyod.

Szükségem van arra, hogy valaki meglássa,
azokat a hibákat, amiket más elásna.
És egy kézre majd, ami helyes irányt mutat,
meg egy barát aki elhúz, ha el tévesztem az utam.

Már úgy érzem hogy mindennapok megírt ponyvaregény
Miért ne végződhetne happy enddel pont az enyém

Csak légy mindig igazi az élet téged igazol
Rakd el tapasztalatnak ha magaddal kibaszol

Elhiszed ha hazudik, mert nem akarod tudni
az igazat, mert az a baj, hogy megakarod dugni

Bármit teszel engem hidegen hagy,mert mostantól csak egy idegen vagy!

Egyetlen egy fegyverem van az hogy szarok mindenre
Számolni a holnappal soha sincsen ínyemre

De most fáj és úgy érzem az élet elveszti az értelmét,
kettőnk közül én kergetem a romantikus téveszmét.

A lélegzet megállt az idő elindult vissza,
nézd az arcom a szemem könnyektől tiszta.