Már elereszt, nem keres, hisz nem lehet, ne nevess! Hibáztam párszor, de ezért nem kell, hogy nekem ess! Szerelmes szavaink réges-rég elszálltak messzire, Tudtam, hiányod majd fájni fog, de azt nem, hogy ennyire. Senkire nem vágytam jobban, mint te rád, mikor elmentél. Elengedtél és én elhittem nélkülem boldogabb lehetnél. Érzem, bennem él most is minden egyes szép pillanat, Hisz a mosolyod varázsa és az illatod még itt maradt. Kiragadt a világomból, melyben magányosan éltem, Hogy újra részese leszel, én mindig azt reméltem. Nem értettem, hogy miért nem lehetsz többet mellettem, Kit legjobban szerettem, pont ? neki nem kellettem.  Várlak még Kellesz nekem Minden szép Ha itt vagy velem Várlak még Te vagy mindenem Sok emlékkép Mit ?riz szívem.  Én várlak még téged, a láng belül éget, Mikor kimondtad vége, egy érzés széttépet. Az emlékek fájnak, még ne hagyj el, kérlek, Az álmainkban egyszer majd úgyis elérlek.  Egyszer úgyis elérlek, és nem engedlek el többet, A hiányod miatt már nem hullajthatok könnyet. Könnyebb lenne talán, csöndben elfordulnom tőled, De akkor választanom kéne az életem és közted. Összetörted szívem, múltam-jelenem tönkretetted.