Kértem én volna de nem néztem a szemedbe lehajtottam a fejemha elmentél melletem
Képek a kukában nem kedveltél és én hibáztam sose volt bűnöm de nem hittem az imákban.
Volt olyan nap amikor egész nap sírtálnem vigasztalkt senki mert mindeki elhagyott már
Már teis bánod amiket elkövetéél nem viszonoztad amit biztosnak leltél.
A vakságba szerettél és elment a vonat megtaláltam azt aki a helyes irányba mutat
Már bánom azt is hogy rád gondoltam soha nem kaplak meg mert másért dobban .
A sziweed ami őszintén szeret az életed amely őszintén vezet a bánat amely örökké megtalál
nem érzek mást csak hogy széttört egy szebb világ
bár kaptam pár pofont mégis feláltam a lapra vetett soraim hozzád eltalálnak
Én kitaláltam aztis amit eddig éreztél hiába sírt az élet nem feledtél.
A régi emlékek visszta tekintenek a párnán az illat rád emlékeztet
Ha igazábol szerettél akkor majd visszatérsz ha nem látod újra sosem wolt az enyém
Miért mentél el?hisz benned megtalálom a szerelmet és az örök boldogságom.
Miért hagytál itt hisz igyis egyedűl vagyok az álmomban ismét rádmosolygok
A szíved mely öszintén szeret ez életed amely öszintén vezet a bánat amely örökké megtalál nem érzek mást csak hogy széttört egy szebb világ.
Erős a sodrás és elvisz az ár más ölel más csókol és más karja zár de emléked örzöm szivembe temetem bárhoba bujsz én sosem feledem:
A szemeid szinét a mosolyt az arcon és amikor kettesben sétáltunk a parton kimondom a szót amit nehéz kiejteni de utána nem fogok könnyeket ejteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése