Megbocsátottam a megbocsáthatatlant.. megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket... Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.:/
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább... Szereztem örök barátokat.♥ 
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni..:(
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam az életet de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak..:/
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem...:/
De túléltem... És még most is élek... ;)
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni.;)
A világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon. ♥♥ :)