„Kedves Naplóm! Nem is tévedhettem volna nagyobbat. Azt gondoltam, hogy mosolyoghatok, és úgy tehetek, mintha minden rendben lenne. Volt egy tervem. Meg akartam változtatni azt, aki voltam. Új személyként életet kezdeni. Valaki a múltja nélkül. Fájdalom nélkül. Valaki élő. De ez nem olyan könnyű. A rossz dolgok veled maradnak. Követnek. Nem menekülhetsz el előlük, bármennyire is szeretnéd. Csak annyit tehetsz, hogy felkészülsz a jóra, hogy amikor eljön, elfogadod, mert szükséged van rá. Szükségem van rá

"A nők szeszélyesek és kiszámíthatatlanok. Ha egy férfi foglalkozik velünk, azt várjuk, hogy kicsit ne tegye azt.. ha pedig nem foglalkozik velünk, panaszkodunk, hogy miért nem teszi..."

"Két okból változik meg valaki: vagy azért, mert már eleget élt egy helyen ahhoz, hogy változtatni akarjon, vagy pedig azért, mert már annyiszor megbántották, hogy szüksége van a változásra."

Az emberek változásra vágynak, de közben azt is akarják, hogy minden maradjon a régi."

Az emberek változásra vágynak, de közben azt is akarják, hogy minden maradjon a régi."

"Visszajárunk a tegnapokba keresni azt ami elveszett, de lassanként majd rá kell jönnünk, hogy együtt többé már nem lehet."

- Egyelőre nem tudom, hogy mi vagy és ez zavar. - Hogy érted, hogy mi vagyok? - Úgy, hogy nem tudom mi vagy. Lehetőség, vagy probléma.

"Ha egyszer meglátsz az utcán , mosolyogj rám, mert lehet hogy akkor láttál utoljára..."

Kezdem megérteni, hogy az egész élet csak egy játszma, amelyet olyan ügyesen és jól kell megjátszanom, hogy örömöm teljék benne. Ha vesztek, vállat vonok és nevetek, ha pedig nyerek, ugyancsak nevetek. Bárhogy is van, azon leszek, hogy tréfásan fogjam fel a dolgokat.

"..Idővel látni fogod, hogy annak ellenére, hogy boldog vagy azokkal, akik körülötted vannak, mégis rettenetesen hiányoznak neked azok, akik tegnap még veled voltak, és most már elmentek, nincsenek..."